A címbeli jelző írja le talán a legjobban a Vértesi Natúrparkot, és azt a szellemiséget, amiért 18 település, és a térséget meghatározó szervezetek összegyűltek október 31-én, pénteken, Fornapusztán, köztük Várgesztesről is.

A mondat mögött több, mint 30 év együttműködése, áldozatos munkája, elkötelezett barátságai és mélyen gyökerező közösségi szelleme rejlik. Akik pedig később csatlakoztak a natúrpark vérkeringésébe, nagyra becsülik azoknak az úttörőknek a munkáját, akik ebben a történetben az elejétől fogva részt vesznek. A jubileumi találkozón Fornapusztán egy helyre került ennek az egy cseppnyi Magyarországnak minden cseppje, egy olyan emberi-szellemi potenciál, amely felelősen cselekszik saját maga és az élővilág érdekében.

Hosszú előkészület előzte meg a jubileumi ünnepséget, hiszen aktívan részt vett benne a natúrpark 17 települése, Környe tiszteletbeli meghívottként, a Vérteserdő Zrt., a Pro Vértes és a térség civil szereplői is.

A friss pénteki reggelt sürgölődő embertömeg keltette álmából, akik bográcsokkal, illetve sütéshez, főzéshez szükséges kellékkel érkeztek Fornapusztára. A kemence körül a Vértesi Natúrpark ízlenyomata kapott helyet, ahol 9 település és a Vérteserdő Zrt. csapata készítette el saját jellegzetes ételeit. A jelenlévők különféle leveseket és pörköltöket kóstolhattak, valamint káposztás, burgonyás és paradicsomos ízekben merülhettek el, miközben a kemencében pátkai, tatabányai és zámolyi csapatok sütötték a finomabbnál finomabb pékárukat. A csákberényi asszonyok kifogyhatatlan mennyiségben sütötték a friss és finom lángost, a Pro Vértes pedig bivalykolbászokkal és tatár beefsteak-kel kínálta vendégeit.

Eközben a Varázsmagtár épületében már díszítették a 20 méteres hozományasztalt, melyet nem csupán a natúrparki települési értékek gyűjteményének szántunk, hanem arra volt hívatott, hogy kulturális örökségünkön keresztül megjelenítse a Vértes sokszínűségét. A textilek, kerámiák, múzeumi bemutatótárgyak, népművészeti eszközök, hagyományos népviseletek, sütemények, ételek és italok, valamint a Vértes térségének megannyi apró csodája egy-egy történetet mesélt el. Emlékek dédszülőktől és nagyszülőktől, mesteremberek remekei, gyermekkorok elmúlt pillanatai, melyekben órákig gyönyörködhettek a Vértesi Natúrpark ezerarcú világában elmerülni vágyott. A hozományasztalról visszatükröződött mindaz a változatosság, melyet a táj és az ember együtt alkotott az utóbbi évszázadokban.

A Varázsmagtárban kapott helyet a Vértesi Natúrpark 20. évfordulójára meghirdetett fotópályázat kiállítása is. A pezsgő vértesi élővilág megismételhetetlen pillanatai mellett látható volt a fotósok szemével a mozdulatlan múlt és az élénk jelen összemosódását a településeken.

A gyermekeket több helyszínen is izgalmas programok várták. A Varázsmagtárban a Vérteserdő Zrt. erdei iskolai foglalkoztató standja kapott helyet, míg kint, a szabad ég alatt, a csákberényi kukorica játszóház és a bála ugrálóvár biztosította az önfeledt szórakozást.

A megnyitó után a színpadon polgármesterek, alpolgármesterek és települési képviselők váltották egymást, akik köszöntőikben megemlékeztek az elmúlt időszakról, az eddigi együttműködésekről, bemutatták településüket és megosztották jövőbeli terveiket is.

Természetesen az ünnepségről nem hiányozhattak a fellépők sem, akik olykor igazi fesztivál hangulatba hozták a közönséget. Délelőtt fellépett Könyves Norbert (Vértessomló), aki trombita játékával, énekhangjával és német dalaival hozta lázba a közönséget, majd a Barkóca Berkenye Hajtás csapatának (Csókakő) pörgős fiataljai táncolták be a színpadot. A pátkai Joómadarak Hagyományőrző Egyesület élénk zenei produkciója után pedig a közönség kedve szerint választhatott szabadtéri programok között.

A Herkules járatokon ülők közelről figyelték meg a Pro Vértes magyar házi bivalyait, lovait és a híres szilaj szürkemarha gulyát. A két járat iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy 13 óráig folyamatosan, teljes létszámmal közlekedtek. A toronytúrákon a Pro Vértes természetgazdálkodási ágazatába nyertek bepillantást a témában érdeklődők. A fókuszban a természeti erőforrások fenntartható hasznosítása állt, külön hangsúlyt kapva a körforgásos gazdálkodási elemek, például a vízgazdálkodás és a komposztálás. A rövid séta alatt káprázatos panorámában gyönyörködhettek, hiszen a Csíkvarsai-réten keresztül csodálatos a rálátás a Dél-Vértes legszebb szubmediterrán szigeteire. Természetesen gondoltak azokra is, kiknek a szívét az égbolt és a madarak világa dobogtatja meg! A madarászati program sztárja egyértelműen a gyöngybagoly volt, melyet nemcsak közelről szemlélhettek meg, hanem izgalmas információkat is kaphattak védelmének lehetőségeiről.

Sokak számára a rendezvény egyik fénypontja biztosan az ebéd volt, amely igazi közösségi lakomává változott. A finom illatok szépen lassan mindenkit a Vértesi Natúrpark ízlenyomatához csalogattak, ahol megkóstolhatták a résztvevők által gondosan elkészített települési specialitásokat. A bodméri tárkonyos ragulevesből, a csákverényi vadasból, a pusztavámi gombócos, illetve a szári svábos lisztgombócos káposztákból és a sokféle pörköltből mindenki kénye-kedve szerint lakomázhatott. A bőséges ételek után az ízkavalkád tovább fokozódott, hiszen a települések megálmodták és elkészítették saját tortakölteményeiket, amelyek a települések egyedi karaktereit tükrözték. Az ebéd után a tolongó tömeg alig bírta kivárni a különleges torták felvágását, de természetesen az első szeleteket a gyerekek kapták meg.

A települések vezetői számára egy izzasztóan nehéz puzzle-al készültek, melyen a Vértesi Natúrpark vaktérképére kellett helyezni az adott település közigazgatási határát. A települések vezetői minden nehézség nélkül vették az akadályokat, így a színpadon ismét megindultak a fellépések. A Tatabányáról érkezett Alsógallai Német Nemzetiségi Dalkör ünnepélyes dalaival a sváb hagyományokat idézte meg, a csákberényi örömtánc csapat pedig élettől pezsgő lendületet hozott a színpadra, bizonyítva a tánc kortalanságát. Két tüneményes pusztavámi óvodás versével pillanatok alatt rabolta el mindenki szívét, majd a Cortina Színitanoda fergeteges előadása zárta a fellépéseket.

A kulturális programok, köszöntők és a fotópályázat eredményhirdetése után eljött a nap egyik leginkább szimbolikus és időtlen pillanata, az időkapszula lezárása.

Mai világunkban a generációk közötti kapcsolat kulcsfontosságú eszköz a kezünkben. Ez a híd a múlt és a jövő között létfontosságú, hiszen számos olyan kihívás vár ránk, melyek ellen elődeink tudásával és tapasztalatával hatásosan léphetünk fel. Az időkapszulába bekerült minden egyes település üzenete, számos személyes gondolat és jókívánság, valamint az ünnepségen résztvevők névsora is. Két olyan 20 éves is érkezett a településekről, akik vállalták azt a feladatot, hogy 50 év múlva ott lesznek a kapszula kibontásánál, és az intelmeiket, jókívánságokat átadják az 50 év múlva tevékenykedő nemzedéknek.

A sok program miatt ez az izgalmas nap egy szempillantás alatt múlt el, de az este beköszöntével nem ért véget az ünnep. A kemence mellett óriási tábortűz jelezte az ünneplők fáradhatatlanságát, akiket a Csámborgó zenekar koncertje és a 22 kiló friss vaddisznósült, illetve a hozzá való 24 kiló zöldségköret illata hívott vissza a magtár épületéhez. A Varázsmagtár ekkorra már a fényfestésnek köszönhetően olyan pompában tündökölt, amilyenben ez az öreg, de ereje teljében lévő épület még soha korábban.

A 20. évfordulós ünnepségen láthatóvá vált, milyen élettel teli ez az egy cseppnyi Magyarország, amelyet a mélyen gyökerező sokszínűség tesz páratlanná. Ez a táj és rajta a közösség virágzik, a Fornapusztán összegyűlt közel 250 mosolygós arc pedig ékes bizonyítéka annak, hogy a ránk bízott örökséggel felelősen bánunk, szívvel-lélekkel építjük és megőrizzük az utókor számára is.

(forrás: provertes.hu)