Bár a reggeli órákban még kissé hűvösnek tűnt az időjárás, később egyre gyakrabban bukkant elő a nap a felhők mögül szeptember 13-án, s végül igazán kellemes, még a nyarat idéző napsütés kísérte a Várgesztesi Vár-réten a „Nyárvégi történelmi kavalkádot”, melynek hírére szépen benépesült a rét.

Nagyon érdekes, finom a szőre. Ezt szereti a nyuszi? És a sas mit eszik? Van neve? Ez mi a fején? – sorjázták a gyerekek a tapasztalataikat, kérdéseiket, miközben lelkes érdeklődéssel simogatták az állatokat, és (többen biztonságos távolságból) csodálták a hatalmas szirti sast.

A program kicsiknek, felnőtteknek egyaránt kedvezett, hiszen az állatsimogató mellett ugrálóvár, izgalmas fajátékok, ólomöntés, veterán járművek, bőr karkötő- és tiarakészítés, íjászkodás, kavicsfestés, no meg a töretlen népszerűségnek örvendő arcfestés és csillámtetkó várt mindenkit. 7 próbás időutazás a Csák nemzetség idejébe – azok a fiúk, lányok, akik teljesítették a hét állomás (jurta, kézműves sarok, solymász, állatsimogató, íjász, ólomöntés, fajátékok) feladatait, és összegyűjtötték a menetlevélen az összes aláírást, a jurtánál különleges ceremónia, lovaggá, illetve harcos amazonná avatás részesei lehettek, teljesítményüket oklevéllel is elismerték.

A kézműves utca is igen színes vásári forgatagot kínált, horgolt játékok, és táskák, textil áruk, illatos gyertyák, szappanok, kerámiák, ékszerek, mesekönyvek, hímzett termékek, de még évelő cserepes virágok is kellették magukat.

Kora délután a solymász bemutató főszereplői „vették át a légteret”, a harris-héja a jól megérdemelt jutalomfalatért „cserébe” kötelességtudóan repült vissza gazdájának fütty jelére, a közönség egy részének örömére, más részének ijedtére olykor a fejük búbját súrolva, s hogy az élményt örökre megőrizzék, a bemutató végén közös szelfik is készülhettek még a szirti sassal is.

Nem kevésbé látványos programelemmel folytatódott a délután, hiszen érkezett a Gölbasi Vitézei Egyesület törökkori bemutatója, ízelítőt adva régmúlt idők karddal vívott harcaiból, lőfegyvereiből, a puskák megtöltéséből. Az ágyú sem hiányozhatott, az egyesület az egykor gyakran használt nehézlöveget modernizálva piros, fehér, zöld füstfelhővel búcsúzott a lelkes közönségtől, majd Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke tartott előadást „Az utolsó töltényig” című, a Keltike Házban látható kiállításról.

Az előzetesen meghirdetett várépítő versenyre hat alkotás érkezett, egytől egyig alapos, részletekbe menő kidolgozással, a különböző alapanyagok fantáziadús, kreatív felhasználásával. Az alkotásokra nagyjából 250 szavazat érkezett, az első helyezést, a Vár-rét mesterépítője címet Szőlősi Gábor hódította el, második lett az Elit osztag, harmadik Hujber Luca és Hujber Sári.