Fennállásának 35 éves jubileumát ünnepelte szeptember 19-én a Német Kultúregyesület Várgesztes. A Faluházban rendezett ünnepi dalostalálkozón a helyi dalkör mellett Felsőgalláról, Gántról, Etyekről és Vértessomlóról érkezett énekes közösségek köszöntötték az ünnepelteket. A rendezvény nemcsak az elmúlt három és fél évtized eredményeinek felidézésére adott alkalmat, hanem arra is, hogy a résztvevők közösen tisztelegjenek a német nemzetiségi hagyományok, az anyanyelv és a dalok megőrzéséért fáradozó elődök előtt.

A vendégeket a Faluházban a Hartdégen Sándorné egyesületi elnök édesanyja, Pillmann Józsefné által készített, slingelt asztalterítőkből összeállított kiállítás, valamint a régi találkozók emlékezetes pillanatait felidéző fotómontázsok fogadták.

Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Eckné Csákvári Valéria, Várgesztes és Neukum Krisztián, Vértessomló polgármestere, Waldmann-né Baudendisztl Éva, a Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzatának elnöke, Harasta Renáta regionális irodavezető, valamint a helyi egyesületek és szervezetek vezetői is.

A vendégeket Eckné Csákvári Valéria polgármester köszöntötte, aki beszédében hangsúlyozta: harmincöt év alatt generációk váltják egymást, változik a világ, új szokások és lehetőségek jelennek meg, ám a hagyomány, a közösség és a dal képes összekötni a múltat a jelennel. Felidézte, hogy a Német Kultúregyesület Várgesztes 1991-ben azzal a céllal alakult meg, hogy megőrizze a falu sváb hagyományait, dalait és nyelvjárását. Az egykori kezdeményezésből az eltelt évtizedek során a település közösségi és kulturális életének meghatározó szereplője vált.

A Dalkör azóta nem egyszerűen énekel. Őriz. Továbbad. Összeköt – fogalmazott a polgármester, kiemelve, hogy az együttes tagjai nemcsak a dalokat, hanem az elődöktől örökölt nyelvet, szokásokat és értékeket is továbbadják a következő nemzedékeknek. Mint elhangzott, a dalkör tevékenysége szorosan összefonódik Várgesztes mindennapjaival. Tagjai rendszeres résztvevői a település kulturális rendezvényeinek és egyházi ünnepeinek, fellépéseiken pedig hagyományos gesztesi népviseletben jelennek meg. A közösség az évtizedek során számos hazai és külföldi fellépésével öregbítette Várgesztes hírnevét, miközben más települések és országok nemzetiségi közösségeivel is tartós kapcsolatokat épített ki. Eckné Csákvári Valéria köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt 35 évben tagként, vezetőként, szervezőként vagy támogatóként hozzájárultak az egyesület munkájához, és megemlékezett azokról is, akik már nem lehetnek jelen az ünnepségen.

Várgesztesnek szüksége van Önökre! Szükségünk van arra, hogy legyenek, akik emlékeztetnek bennünket arra, honnan jöttünk – hangsúlyozta, majd az önkormányzat és a település lakói nevében gratulált a jubiláló közösségnek, további eredményes munkát, sok közös élményt és még számos együtt töltött esztendőt kívánva.

A jókívánságokhoz csatlakozott Waldmann-né Baudendisztl Éva is, aki szintén köszönetét és elismerését fejezte ki a hagyományok több évtizedes megőrzéséért, a múlt örökségének továbbadásáért, azért, hogy nem hagyták veszni a sváb gyökereiket.

Az ünnepi műsort a Felsőgallai Német Nemzetiségi Dalkör nyitotta meg. Az 1969-ben, Gallai Rudolf vezetésével alakult együttes több mint öt és fél évtizede ápolja a felsőgallai német nemzetiségi dalkincset. Saltzer Géza 1986 óta vezeti a közösséget, amely a helyi rendezvények mellett rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi fesztiváloknak, kórustalálkozóknak is. A felsőgallai énekesek öt dallal köszöntötték a várgesztesieket, és Saltzer Géza nemcsak a dalkör, hanem a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) nevében, a nemzetiségi bizottság elnökeként is gratulált a jubileumhoz. Elismerését fejezte ki a közösség több évtizedes munkája iránt, hangsúlyozva, hogy egy ilyen évforduló mögött mennyi kitartás és elkötelezettség áll.

A dalkör nevében Szám János német nyelven köszöntötte az ünnepelteket, majd magyarul, humorral fűszerezve összegezte mondandóját. Mint fogalmazott, a felsőgallai dalkör alapítói közül már senki sem él, ám az együttes továbbra is énekli a magyarországi németek dalait. A várgesztesieknek azt kívánta, hogy évtizedek múltán, amikor már az ő alapítóik sem lehetnek közöttük, akkor is szóljon tovább a német ének a településen.

A folytatásban a Gánti Német Nemzetiségi Dalkör lépett színpadra. A jelenlegi felállásában 2012 óta működő közösség célja a helyi sváb dalkincs és nemzetiségi identitás megőrzése. Tagjai nemrég Freiburgban, az IKDE néprajzi intézetében kutatták a közel száz évvel ezelőtti gánti és vértesi népdalok hanganyagát. A közösségi adományokból finanszírozott kutatás is azt szolgálta, hogy a régi dallamok ne merüljenek feledésbe. Az együttes munkáját több szakmai elismerés kíséri: 2018-ban a KÓTA népzenei minősítőjén arany fokozatot, a Landesrat országos német nemzetiségi énekkarok regionális minősítőin pedig 2019-ben Arany Rozmaring, 2024-ben Rozmaring minősítést szerzett. A gánti énekeseket vezetőjük, Rádl Zoltán kísérte gitáron.

Etyekről az Etyeki Németek Egyesülete és a Rosmarin Kórus érkezett. Az 1993 tavaszán alakult közösség a településen még fellelhető sváb dalok összegyűjtését, megőrzését és továbbadását tűzte ki célul. A kórus rendszeres résztvevője a helyi és más településeken rendezett találkozóknak, több alkalommal járt Etyek németországi testvértelepülésén, Remshaldenben is. Munkáját az „Etyek Kultúrájáért” kitüntetéssel ismerték el, szakmai minősítőn pedig arany fokozatot ért el. Az ünnepi fellépésen Roth Antal kísérte harmonikán az énekeseket.

A Vértessomlói Német Nemzetiségi Népdalkör szintén régi barátként érkezett a jubileumi találkozóra. Az 1987-ben, Rieder Antal iskolaigazgató vezetésével alakult együttes zenei gyűjteménye napjainkban már több mint háromszáz dalt számlál. A közösség több alkalommal szerzett arany minősítést, és számos hazai, valamint külföldi fellépésen mutatta be a vértessomlói német nemzetiségi hagyományokat. Az énekkar művészeti vezetője Hartdégen Józsefné, harmonikán Hartdégen Attila kíséri a dalosokat.

A vendégcsoport nevében Somlói György, az egyesület elnöke köszöntötte a várgesztesieket. Mint fogalmazott, a 35 év nem rövid idő, de remélik, hogy még sok további esztendő vár a közösségre. Azt kívánta, hogy legalább újabb 35 éven át, örömben, egészségben és boldogságban folytathassák tevékenységüket, és továbbra is „ne őrizzék, hanem megéljék hagyományaikat”.

A vendégcsoportok produkcióit követően az ünnepelt Német Kultúregyesület Várgesztes dalköre lépett színpadra.

Az 1991-ben alakult egyesület történetében eddig 716 fellépés és több mint száz saját szervezésű rendezvény szerepel. A dalkör tagjai az ország számos településén mutatkoztak be, többek között Hajóson, Palotabozsokon, Geresdlakon, Budapesten és az Esztergomi Bazilikában is énekeltek. Tizenkét alkalommal utaztak Németországba és Ausztriába, ahol többnapos látogatásaik során naponta többször is felléptek. Emlékezetes élményeik közé tartozik, hogy Bajorországban Passau püspöke fogadta őket, az Arberen 1400 méteres magasságban énekeltek, Innsbruckban pedig a polgármesteri hivatalban léptek fel, ahol a város polgármestere is velük dalolt. A közösség az elmúlt évtizedekben tizenöt külföldi csoportot látott vendégül, többek között Kanadából, Dániából, Németországból, Ausztriából és Erdélyből. Dalaikból két hangkazetta és egy CD is készült.

A várgesztesi dalkör állandó résztvevője a falu rendezvényeinek, évek óta szerveznek adventi, Krisztkindl- és dalostalálkozókat, emellett a templomi ünnepeken is rendszeresen énekelnek. Virágvasárnap, a nagyhéten, úrnapján, a búcsún és karácsonykor a faluban honos német egyházi énekekkel járulnak hozzá az ünnepekhez.

A közösséget Hartdégen Sándorné vezeti, az énekeseket harmonikán Hartmann József kíséri.

A jubiláló egyesület nevében Hartdégen Sándorné, Erzsike köszöntötte a vendégeket, és megköszönte a fellépő csoportoknak, hogy dalaikkal tették emlékezetessé a találkozót. Mint mondta, mindig örömmel hallgatják egymás énekeit, tanulnak egymástól, és az együtténeklés valamennyiük szívét örömmel tölti el. Az elnök felidézte, hogy a jelenlegi egyesületben még tízen vannak, akik a kezdetektől tagjai a közösségnek, az évek során azonban újabb énekesek is csatlakoztak hozzájuk. Köszönetet mondott társainak azért, hogy mindig készen állnak a felkérések teljesítésére, még akkor is, ha ez az idő múlásával egyre nagyobb erőfeszítést kíván tőlük.

Éppen ezért külön is megszólította a fiatalokat, arra biztatva őket, hogy ismerkedjenek meg a dalkör munkájával. Mint mondta, minden csütörtökön 18 órától tartják próbáikat, amelyekre bárki ellátogathat. Hangsúlyozta: rendkívül fontos lenne, hogy az elődöktől kapott nyelvet, dalokat és hagyományokat legyen kinek továbbadni, és az utánuk következő nemzedékek is megismertethessék azokat gyermekeikkel.

Az ünnepi alkalom az emlékezésről is szólt. Erzsike meghatódva idézte fel azokat a társakat, akiket az elmúlt 35 esztendőben elveszítettek, ma már nincsenek velük. A tiszteletükre és emlékükre egy szív formában kialakított 16 mécses emlékeztetett, a 16 nevet tartalmazó névsor mellett egy asztalon.

A jubileumi ünnepségen külön elismerésben részesült Hartmann József, aki éppen tíz esztendeje kíséri harmonikán a várgesztesi dalkört. A zenész Kecskédről jár a próbákra és a fellépésekre, hogy önzetlen munkájával segítse a közösséget.

Van egy nagyon fontos ember közöttünk, aki nélkül létezni sem tudnánk – fogalmazott Hartdégen Sándorné, majd megköszönte Hartmann Józsefnek az elmúlt évtizedet, és további jó egészséget, hosszú közös munkát kívánt neki. A harmonikás tízéves jubileuma alkalmából emléklapot és ajándékokat vehetett át, a jelenlévők pedig vastapssal fejezték ki elismerésüket.

A köszönetnyilvánítások sora ezzel még nem ért véget. Pillmann Imre az egyesület tagjai nevében Hartdégen Sándorné több évtizedes munkáját méltatta. Mint elmondta, korábban hagyományosan a Csengő napon köszönték meg Erzsi fáradozásait, ezúttal azonban úgy gondolták, hogy a jubileumi ünnepség különösen méltó alkalom erre. Ha hátranézek a 35-ös számra, szó szerint és átvitt értelemben is a fél élete benne van ebben az egészben az Erzsinek. Isten éltessen, Erzsi! – fogalmazott, kifejezve a közösség háláját az egyesületért végzett sokéves, áldozatos munkáért.

Az ünnepség végén az illusztris vendégeket, a vendégcsoportok vezetőit, a harmonikásokat is színpadra szólították az ajándékok átadására, majd valamennyi résztvevő közösen énekelte el a „Rund ist die Kugel” című dalt.