Bár a reggeli órákban még kissé hűvösnek tűnt az időjárás, később egyre gyakrabban bukkant elő a nap a felhők mögül szeptember 12-én, s végül igazán kellemes kora őszi idő kísérte a gesztesi Vár-réten a „Várgesztesi Sokadalmat”, melynek hírére egész nap folyamatosan érkeztek az érdeklődők.

A gyerekek hatalmas elánnal támadták meg az ugrálóvárat, merültek el a különböző kézműveskedések rejtelmeiben, és élvezték a kreatív játszóeszközök adta feladatok teljesítését, miközben a felnőttek a kézműves vásárban válogathattak a szebbnél-szebb portékák között.

Az előzetesen meghirdetett várépítő versenyre idén is különböző alapanyagok fantáziadús felhasználásával készített alkotások érkeztek, a látogatók szavazatai alapján megvédte a tavalyi elsőségét, tehát ismét elnyerte a Vár-rét mesterépítője címet Szőlősi Gábor, második helyezett lett Eigner Bálint, a harmadik helyen pedig szintén az elmúlt évi bronzérmes duó Hujber Luca és Hujber Sára végzett.

Az ebéd után Jámbor Keve régész, a feltárás vezetője tartott előadást a vár idei ásatásának eredményeiről, a feltárt objektumokról és azok régészeti értelmezéséről.

Mint ismert, a várgesztesi vár régészeti kutatása nem új keletű, a korábbi ásatások azonban elsősorban a vár épületeire, falaira és azok építési periódusaira irányultak, az idei tervásatás ezért kifejezetten a várudvarra összpontosított. Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete, a Kuny Domokos Múzeum, valamint a Várgesztesi Turista és Várbarát Egyesület együttműködésében májusban és júliusban végzett kutatás egyik fő célja a 2024-es földradarvizsgálat során észlelt eltérések ellenőrzése volt, emellett ismét meg akarták vizsgálni és pontosan felmérni az 1962-ben azonosított „várkutat” is.

A régészek előzetesen arra számítottak, hogy 80–90 centiméteres mélységben elérik a természetes sziklafelszínt, és a korábbi geotechnikai vizsgálatok alapján jelentős mennyiségű újkori törmelékkel, illetve közművekkel találkoznak. Ehhez képest a várudvar jóval nagyobb meglepetést tartogatott: kiderült, hogy a felső, modern rétegek alatt egy összetett középkori csapadékvízgyűjtő és -szűrő rendszer maradványai rejtőznek.

A feltárás során halszálkamintában rakott téglajárószint, két téglafalazatú, gazdagon faragott kőkávákkal kialakított ciszterna, valamint két hozzájuk kapcsolódó vízelnyelő kürtő került elő. A rendszer a várudvarra hulló csapadék összegyűjtését és megszűrését szolgálhatta: a természetes sziklára vízzáró vörös agyagréteg került, fölé pedig vastag homokréteget terítettek, amelyen átszivárogva megtisztulhatott a víz, mielőtt a ciszternákba jutott.

Váratlan eredményt hozott az egyik vízelnyelő kürtő feltárása is. A felső, újkori kerámiákat tartalmazó betöltés alatt jelentős mennyiségű 15. századi kerámia került elő. A leletek arra utalnak, hogy a vízrendszert a 16. századi végvári időszakban már nem használták, s a kutatók azt sem zárják ki, hogy a vízelnyelő betemetése az 1494-es ostrom pusztításával állhatott összefüggésben.

Meglepetést okozott a várudvar közepének mélysége is. A régészek 230 centiméterig jutottak anélkül, hogy elérték volna a természetes aljzatsziklát. A feltárt vastag homokrétegről kiderült, hogy valószínűleg nem csupán az eredeti természetes mélyedés feltöltését és az udvar szintjének kiegyenlítését szolgálta, hanem egyúttal a csapadékvíz szűrésének is fontos része lehetett.

Az udvar északnyugati részén egy korábban visszabontott kőfal maradványa is előkerült, ami azért különösen jelentős, mert arra utalhat, hogy a későbbi építkezések és feltöltések alatt a vár korai periódusából további falszakaszok is fennmaradtak.

A ciszternák belsejét egyelőre nem tárták fel, ehhez ugyanis statikai előkészítés szükséges. A régészek ugyanakkor arra számítanak, hogy betöltésük további jelentős leletanyagot őrizhet, kedvező körülmények között akár textil- vagy bőrmaradványok is fennmaradhattak bennük.

A 2026-os ásatás legjelentősebb eredménye így a várudvar eddig ismeretlen vízgazdálkodási rendszerének felismerése lett. Jámbor Keve ásatásvezető régész szerint a megoldás a jelenlegi ismeretek alapján hazai viszonylatban egyedülállónak tűnik; legközelebbi ismert párhuzamai Velencéből ismertek. A feltárás egyúttal azt is bizonyította, hogy a várudvar alatt további, a vár építési és használati korszakainak megértéséhez fontos emlékek rejtőzhetnek, ezért teljes régészeti kutatása a tervezett helyreállítás szempontjából is jelentős lenne.

Természetesen a solymász bemutató sem maradhatott el, az érdeklődők megismerhették a szokásaikat, életmódjukat, hogy milyen módon használják őket vadászatra, egyszóval közelebb kerülhettek ezekhez a csodálatos előlényekhez, a bátrabbak még fényképet is készíthettek a ragadozó madarakkal. Mindenki kedvencei voltak a négy hónapos bagolyfiókák, akik békésen tűrték a simogatást, így különösen a gyerekek körében arattak nagy sikert, és természetesen jó néhány közös fotó velük is készült emlékül.

Délutánra sem fogyott el a lendület, a térség rendezvényeinek visszatérő fellépője, a tatabányai SzaffiBeast koncertje teremtett remek hangulatot a program zárásaként.

A szervezők ezúton fejezik ki köszönetüket mindazoknak, akik részvételükkel hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, valamint a fellépőknek, árusoknak és közreműködőknek, hogy színesítették a programot. Külön köszönet azok számára, akik a háttérben, a szervezésben, előkészületekben és pakolásban segítettek, munkájukkal hozzájárulva a sokadalom sikeréhez.