„Jó szerencsét!” – hangzott a köszöntés Vértessomlón szeptember 6-án délután, amikor a hagyományos Bányásznapot tartották a helyi nyugdíjas székház udvarán.

A Himnusz után Matajszné Koller Viola köszöntötte dr. Magyar Györgyöt az OSZT nyugdíjas gazdasági vezérigazgatóhelyettesét, Havelda Tamást a Vértesi Erőmű egykori bányászati igazgatóját, Molnár Ferencet az Oroszlányi Bányász Klub volt igazgatóját, Gál Domonkost az Oroszlányi Szénbányák főmérnökét, Eckné Csákvári Valériát Várgesztes polgármesterasszonyát, Neukum Krisztiánt Vértessomló polgármesterét, Schäffer Lászlót a Vértessomlói Tűzoltó Egyesület elnökét, Matajsz József tiszteletbeli elnököt, valamint Imeli Jánost a helyi szakszervezet egyesületének elnökét. Köszöntötte továbbá Vértessomló díszpolgárait, valamint a meghívott vendégeket: a helyiek mellett a várgesztesieket, a móri és pusztavámi bányász szakszervezet tagjait és vezetőjüket, Grell Károlyt.

Az üdvözlő szavak után a legifjabb bányászutódok egyikétől Kovács László: Te pajtás vagy című verse nyitotta a programot, majd ismét Matajszné Koller Viola vette át a szót: Bányásznap. Ennek a szónak a mai napon különös csengése és jelentése van számunkra - mondta. A bányásznap a mélyben dolgozók bátor munkáját és a híres „Jószerencsét!” köszöntést ünnepli. Acélszív és kőhomok kell hozzá, hogy az ember oda le merjen szállni, és bekopogtasson az évezredek óta alvó természet nagy csodáiba – idézett Jókai Mór: Fekete gyémántok című novellájából. Hozzátette, hogy ezen a napon az összetartozásra, a nehéz sorsra és a föld alatti munka veszélyeire emlékezünk. Tisztelet illeti azokat, akik életüket adták a fekete aranyért és azokat is, akik ma is őrzik ezt a büszke hagyományt. Felidézte azt a kort, amikor még verejtékkel biztosították felmenőink, hogy a kenyér ne hiányozzon a családi asztalokról. Ezt nem felejthetjük el, ezért ezen a napon összegyűlünk és emlékezünk azokra a távoli ünnepeltjeinkre, akik ma már nincsenek köztünk, zárta gondolatait Viola, majd felkérte a jelenlévőket, hogy egy egyperces néma felállással emlékezzenek tisztelettel mindazokra, akik sötét tárnákban hagyták életüket vagy egészségüket.

A megható szavak után Aranyosi Ervin: Bányászsors című versét hallgathatták meg a jelenlévők, majd Imeli János kedves ajándékkal köszönte meg Lénának és Eriknek, mint ifjú bányászutódoknak a szép verseket. Őket követte a Tatabányai Rozmaring dalkör előadása, amit Mautner János szavalata következett. A zenés programot a Vértessomlói Német Nemzetiségi Dalkör műsora zárta, majd közösen elénekelték a Bányász Himnuszt.

A továbbiakban Imeli János, a helyi szakszervezet elnöke kifejezte örömét, hogy ilyen szép számban tették tiszteletüket a bányásztársak, majd elmondta, hogy mennyire jó érzés visszaemlékezni az együtt eltöltött évekre, emlékekre. Köszöntötte a klubtársakat, a móri, a pusztavámi, az oroszlányi, a tatabányai és természetesen a várgesztesi és a vértessomlói vendégeket. Ez a hétvége a bányásznapról szólt, amit mindenhol méltó módon ünnepelnek. Egy nagy megtiszteltetés is érte a községet: Szeifert Anna és Krüpl Kálmán Móron a munkájuk elismeréseként kitüntetésben és ezüstgyűrűben részesültek a szakszervezet részéről. Miután személyesen is gratulált a díjazottaknak, kiemelte Schäffer László és a Vértessomlói Tűzoltó Egyesület tevékenységét. A helyi tűzoltókra méltán lehetünk büszkék, hiszen évtizedek óta csodálatos teljesítményt nyújtanak mind országos, mind nemzetközi tűzoltó versenyeken generációkon keresztül. Imeli János két virágcsokorral is kedveskedett, Eckné Csákvári Valéria, Várgesztes polgármestere, és az egyesület fő támogatója, mozgatórugója, Krüpl Etelka is átvehette az egyesület részéről a köszönet és a hála jelképét.

Végül a hagyományoknak megfelelően átadták a jubilálóknak az emlékkorsókat. A szakszervezet elnöke Havelda Tamással 60 éves szakszervezeti tagságáért oklevelet adott át Dodonka Lászlónak, Krüpl Ferencnének és Tóth Istvánnak. Ezt követően egy nem mindennapi jubiláló következett: 70 éves tagságát ünnepelte Matajsz József, aki az egész életét a mozgalomnak szentelte lelkiismerettel, türelemmel és szeretettel. A zúgó tapsvihar után a különleges esemény tiszteletére a Rozmaring dalkör rögtönzött ünnepi énekekkel méltatta az egyesület tiszteletbeli elnökét. A jó hangulat ezután csak fokozódott, hiszen kezdetét vette a lakoma, ahol a vendégek kellemes zeneszó, finom ételek és jóízű italok mellett folytatták a nosztalgiázást.