Nemcsak helyből, de Környéről és Ajkáról is érkezett nevezés a Német Nemzetiségi Önkormányzat Várgesztes által meghirdetett borversenyre, 16 termelő 31 mintáját minősítette április 18-án Horváth Mihály és Kiss Mónika hegybíró.

A résztvevőket és ítészeket a Faluházban Hartdégen Sándorné elnök köszöntötte, azt kívánva a gazdák számára, hogy szívleljék meg az elhangzottakat, hogy a jövőben (is) remek borok készüljenek Várgesztesen.

A hegybírók a szokásos 20 pontos bírálati módszer alapján értékelték a tisztaságot, színt, illatot, összbenyomást, s Horváth Mihály már az elején leszögezte: 20 pontot nemigen szoktak adni, olyannyira ritkán fordul elő, hogy szinte soha.

Mivel nem érkezett nagy mennyiségű minta és ketten bíráltak, nem választottak belövő bort, hanem azonnal az értékelésbe kezdtek, s az első két nedű bizony még a bronz minősítést sem érte el. Horváth Mihály mindkettőnél a kénszegénységet emelte ki.

Látszik a bor színén, hogy nem egy friss, nem jól kezelt bor. Látni lehetett a színén, de az ízén, illatán is, hogy egy nagyon oxidált, kénszegény bor, s elkezdett az oxidáció folyamata beindulni, ami – azt mondanám – hogy élvezhetetlenné teszi. Valószínű, hogy ez egy korán leszüretelt szőlő, de a kénhiány a problémája, azért tudott ennyire elöregedni ez a bor – fogalmazott az elsőnél, majd a következő kapcsán megjegyezte: úgy látszik, itt nagyon félnek a kéntől.

Ennek már olyan intenzív az oxidációja, hogy meg is ecetesedett, nem mutatja a szép, gyümölcsös borjelleget, savait sem érezni, nincs meg a savgerinc. Többször elmondtam már, hogy három dolog tartja el a borunkat: az alkohol, a sav és a kén. Ha van egy jó alkohol, szép savai vannak a bornak, egy alacsonyabb kénszinttel is eltartható, de nem ennyivel. A fehér borokat minimum 40-50-es kénnel kell tartani ahhoz, hogy megmaradjon a frissessége, gyümölcsössége. Sokan abba a hibába esnek, hogy az első, az alapkénezésről feledkeznek meg. Én úgy készítem a boraimat, hogy amikor az erjedés megáll, abban a pillanatban bekénezem, kap egy magasabb ként, és figyelni kell, mert évjárat és fajta, technológia függő, hogy milyen gyorsan veszíti a kénjét. Volt, hogy beállítottam egy 50-es ként, egy hónap múlva 45 volt, de volt olyan is, hogy két hét múlva 10-es, tehát ezt folyamatosan figyelni kell – hangzott el az értékelés, egyben a megszívlelendő tanács.

A folytatásban azonban egészen kiváló minőségű borokat is ízlelhetett a két hegybíró és a jelenlévők, hiszen a verseny végére 11 arany, 6 ezüst és 5 bronz minősítés született.

Arany fokozatot ért el Pillmann Imre (vörös Othello), Wéber István (fehér Cuvée és vörös Zweigelt, Környe), Eigner Tibor (fehér és vörös Cuvée), Nagy János (fehér Vegyes), Pillmann József (fehér Vegyes), Bacsa Mátyás (vörös Vegyes), Cseke László (vörös Vegyes), Beck Ferenc (vörös Vegyes), Racsmány Mihály (fehér Olaszrizling).

Ezüst minősítést kapott Nagy János (2), Schäffer Márton, Cseke László (3), bronzot Kerecsényi József (Környe), Dr. Katzer Zoltán, Cseke László, Beck Ferenc, Hernádi Ferenc.