A Német Nemzetiségi Önkormányzat Várgesztes kezdeményezésére október 19-én, a falu Vendel napi búcsúján Havassy Bálint atya, a tatai nagy templom plébánosa celebrálásában német nyelvű szentmise várta a híveket a templomban, amely ezúttal is zsúfolásig megtelt a helyiekkel, a szomszédos Vértessomlóról és Környéről, valamint távolabbról érkezőkkel.

A vendégek között a házigazda Eckné Csákvári Valéria polgármester mellett Takács Károly, Oroszlány városvezetője, Waldman-né Baudentisztl Éva, a Komárom-Esztergom Vármegyei Németek Önkormányzatának elnöke és Tirhold Kármen alpolgármester, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke is helyet foglalt.

Mi az, amiben Ő nekünk példa? – hangzott el a kérdés a szentmise során Havassy Bálint atyától, majd a választ így fogalmazta meg: az imádság az, ami Szent Vendel életéből is a mai napig példa lehet a számunkra. Mert bár egy előkelő királyfi volt, de rájött, hogy a pénz önmagában nem boldogít. Ha Istenhez fordulunk, az imádságban békét találunk. Erre tanít meg minket. Ezért van az, hogy több mint 1400 évvel később is szeretettel emlékezünk. Ezért van az, hogy nagyon sok templomban ott van az Ő képe, az Ő szobra, de még a határban is. Ezért van az, hogy a sírja fölé épült egy gyönyörű templom, és létrejött egy külön település, amit úgy hívnak, hogy St. Wendel, ami búcsújáró hely. Mert a szentek élnek, mint az Isten az égben. Ők ma is kapcsolatban vannak velünk, imádkoznak értünk, és példát adnak. Én ezt kívánom ma a gesztesieknek is, és mindenkinek, aki ezen a búcsúi ünnepen idezarándokolt, hogy ezt tudjuk megtanulni Szent Vendeltől: hogy az ima békét ad az embernek, hogy az imádság megkönnyíti a hétköznapi életünket is. S végül azt, hogy az imádság mindig átalakítja a világot. Először a saját életünket, majd mindazokét, akikkel találkozunk. Segítsen minket az égből Szent Vendelnek, az egykori királyfinak, az imádságos remetének és a bölcs apátnak az oltalma és imádsága, hogy egykor majd ennek a földi életnek a befejeztével mi is eljuthassunk oda, ahol Ő az összes többi Szenttel együtt Krisztis jelenlétében él az örök boldogságban.

A szentmisét, melyen közreműködött a Német Kultúregyesület Dalköre, valamint a Vértessomlói Alapfokú Művészeti Iskola és Várgesztesi tagozatának fúvós kamara együttese, szeretettel készített, bőséges Agapéval várta a híveket a Faluházban az egyházközség képviselő-testülete, miközben a szabadban a szikrázó napsütésben igazi búcsúi vásáros, vurstlis hangulat csalogatta az érdeklődőket.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat Várgesztes és az Egyházközség Várgesztes ezúton fejezi ki köszönetét mindazok számára, akik a búcsúra finom, mutatós süteményeket készítettek, takarítottak, vagy bármilyen munkával, anyagi támogatással hozzájárultak az ünnep szebbé tételéhez!

Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek, de történeti hitelességük nem vonható kétségbe, Vendel királyfi egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit apja nem jó szemmel nézett. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.

Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, és végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniok kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére.

Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remete cellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda – vágtában hajtva lovát – hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.

E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.

Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, – hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot készítettek, és mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék hitelességéről.

A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa- szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, és ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet- Európába, így hazánkba is.