Az elmúlt évek rendőri tapasztalatai és a baleseti statisztikai adatok egyértelműen azt mutatják, hogy őszi és téli hónapokban sajnálatos módon sok gyalogost és kerékpárost ütnek el járművel a hazai közutakon.

Gyakorlatilag valamennyi gyalogos elütésről elmondható, hogy annak hátterében valamilyen emberi hiba áll (gyorshajtás, elsőbbség meg nem adása, figyelmetlenség), és ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a többnyire súlyos balesetek szabálykövető magatartással, az emberi hibák kiküszöbölése által megelőzhetők.

Ősszel és télen a közúti közlekedést befolyásoló viszonyok, az időjárási, a látási és az útviszonyok egyaránt kedvezőtlenül változnak. Tovább nehezíti a helyzetet, ha a gyalogosok vagy a kerékpáros nem feltűnő, a környezetből kirívó, hanem szürke, vagy sötét tónusú ruházatot viselnek (főleg az idős közlekedőkre jellemző a sötét ruházat). A gyakoribb gyalogos elütésekhez hozzájárul az is, hogy a nedves, különösen a havas, jeges útburkolaton a járművek fékútja – s ezáltal a féktávolság – megnő, és ez jelentősen növeli a balesetek bekövetkezésének kockázatát.

A csúszós útburkolaton a gyalogosok és a kerékpárosok bizonytalanabbul közlekednek, jobban koncentrálnak a megcsúszás és az elesés elkerülésére, és ez akár el is terelheti, vagy megoszthatja a figyelmüket, s kevésbé figyelnek a közlekedés más résztvevőire, például a közeledő járművekre.