Hatodik alkalommal szervezték meg szombaton az oroszlányi XX-as akna volt dolgozóinak családi programját a Bányászati Múzeumban, ahol a várgesztesi és vértessomlói nyugdíjasok is képviseltették magukat.

Lazók Zoltán polgármester idézte fel elsőként a hely történetét: 1969-ben kezdődtek a majki új XX-as akna építési munkái – mely bányaüzem eredetileg a XXV számozást kapta volna. A termelés 1972-ben indult meg, és sajnos a 2000-dik év elején kigördült az utolsó csille is a bányaüzemből – mondta.

- Emlékezni és ünnepelni jöttünk tehát ma. Emlékezni arra, hogy az Oroszlányi bányaművelés 80 éve alatt összesen 214 bányász vesztette életét balesetekben, amelyeket legtöbbször nem a körülmények, hanem környezeti tényezők okoztak, és az 1983-ban bekövetkezett legnagyobb tragédiára, amikor 37 bányászáldozata volt a sújtólégrobbanásnak. Jó érzés, hogy rendre találkozunk itt, jó látni, hogy az egykori dolgozók nem felejtik el múltat, ápolják, védik a hagyományokat. Az önkormányzat elismeri ezt az elhivatottságot, ezért is támogatta a most megjelent, a szénbányászat történetéről szóló „Életmesét” – melyet Bariczáné Szabó Szilvia írt, és ismerte el, a mai esemény egyik alapítójának, Babér Zoltánnak a tevékenységét „Oroszlányért” kitüntető díszoklevéllel – fogalmazott a városvezető.

A megemlékezésen Gál Domonkos nyugdíjas bányamérnök a múzeum közelmúltbeli fejlesztéseit ismertette, majd az önkormányzat, a szakmai szervezetek, intézmények képviselői megkoszorúzták azt az emlékhelyet, ami az oroszlányi szénmedence áldozatainak állít emléket.

Hagyomány, hogy minden alkalommal külön is megemlékeznek a XX-as akna előző évben elhunyt dolgozóiról. Ez alkalommal 16 egykori bajtársért szólalt meg a klopács.