A Német Nemzetiségi Általános Iskola és az óvoda apróságai március 14-én a Hősi Emlékműnél idézték fel dalokkal, versekkel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, hőseit, másnap a Hagyományőrzők és a felnőttek hajtottak fejet a Kopjafánál.
Az óvodapedagógusok és tanítónők az ünnep történetét feldolgozó énekeket, dalokat természetesen nem csupán megtanították, hanem azt is elmagyarázták a gyerekeknek, hogy mire is emlékezünk március 15-én. A korábbi napokban az apróságok pártákat, csákókat is készítettek, abban érkeztek az emlékműhöz, ahol a megemlékezés zárásaként nemzeti színű papír tulipánokat és a békét jelképező galambokat helyeztek el.
Másnap, március 15-én a buszmegálló melletti Kopjafánál gyülekeztek az emlékező várgesztesiek, Rising Károlyné polgármester örömére egy édesanya a két gyermekével érkezett.
A forradalom eseményeit már iskolás korunktól végighallgatjuk minden évben, én most eltekintek ettől. Azt igyekeztem kideríteni, hogy vajon gesztesen volt-e hagyománya, mennyire került közel az idevalósiakhoz ez az esemény, tudták-e a hírét, vagy sem? Nagyon kevés nyomot találtam – kezdte ünnepi gondolatait a polgármester, aki az okokat keresve még távolabbra tekintett vissza: nem mindenki kapott földet, aki idekerült Várgesztesre. Nagyon keményen dolgoztak és évszázadokig függtek az Eszterházyaktól, hiszen nem volt saját földjük. Tehát a létük függött attól, hogy szépen, csendben dolgozzanak. Ezért sem volt a ’48-as események múltidézésének nagy hagyománya a faluban – vélte, majd a forradalom és szabadságharc alakjait, Petőfit, Vasvárit, Kossuthot kiemelve az összefogásukat méltatta, s azt, hogy akkorát mertek álmodni, mint korábban senki soha. Még nem voltam olyan megemlékezésen, amelyen elhangzott volna az a sajnos igaz mondat, hogy a császárság 200 ezer orosz katonát hívott be, hogy letörje a forradalom utáni szabadságharcot – tette hozzá, s végül azzal a kiegészítéssel zárta a 12 ponttal a beszédét, hogy közben mindenki gondolja át, vajon hány aktuális még ma is? Legyen béke, szabadság és egyetértés… egyenlőség, szabadság, testvériség...
Az eseményen a Szabad Sajtó Napja alkalmából Elismerő oklevelet vehetett át Salamon Gyöngyi, aki egész évben naprakész információval látja el Várgesztes lakóit és a közösségi média alkalmazóit, majd a Kopjafánál a Hagyományőrzők képviseletében Vörös Sándorné elnökkel és Tóth Lászlóval közösen hajtottak fejet, helyezték el a kegyelet virágait.
Az események képeit a Galériában tekintheti meg.