Egy lokálpatrióta gondolat, illetve az abból megvalósult, testet öltött kezdeményezés eredményeként gyűltünk ma itt össze nemzeti ünnepünkön Várgesztesen, az erdők ölelésében, hogy emlékezzünk a márciusi ifjakra, átérezzük 1848 idusának üzenetét, fiatalos lelkületét, a szabadságszeretet tavaszias szelét és annak földet rengető erejét.
Azért itt, Almási István képviselő és Éva feleségének kertjében, mert a községben nincs az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak emléket állító szobor, illetve emlékmű, és úgy gondolták, hogy ezzel az emlékhellyel pótolják ezt a hiányt. – 2014 márciusában hangzottak el ezek a gondolatok, amikor az 1848/49-es események előtt tisztelegve avattak Kopjafát Várgesztesen, Almási István kertjében. Akkor a képviselő azt ígérte, hogy bár az emlékművet magánterületen alakították ki, kapujuk az emlékezők előtt akkor is nyitva áll, ha ők nem tartózkodnak otthon. Adott szava alapján pedig nemcsak, hogy azóta is mindenki előtt nyitva áll a kertkapu, március 15-ei ünnepségre is már harmadik alkalommal hívta az emlékezőket.
Kedden majdnem negyvenen gyűltek össze az egyre záporozó hóesésben a Kopjafánál, ahol Vucsicsné Kanyó Magdolna fogalmazta meg ünnepi beszédében a kérdést, s a rá a választ is: Mit jelent nekünk ma az a szó, hogy szabadság? A ma emberének, aki már örökül kapta elődeitől a szabadságot, teljesen mást jelent. Talán a választás szabadságát életünk napi dolgaiban... Legtöbbünknek fogalma sincs arról, micsoda felelősség élni azzal a szabadsággal, amiért annyian az életüket adták. Kötelesség a család, a haza iránt, hogy mindenki képességeihez mérten a legtöbbet munkálkodjon a közös boldogulásért – fogalmazott, kiemelve, hogy csak azoknak a szívében lesz igaz ez az ünnep, akik mindezt felelősen átérzik, és életükkel bizonyítják, hogy 1848-49 hőseinek nem volt hiábavaló az áldozata.