Immáron negyedik alkalommal köszöntötték a Várgesztesen, illetve a községhez kötődően oktató, nevelő munkát végzőket Pedagógusnap alkalmából, s Rising Károlyné a csütörtöki eseményen nem titkolta: jóleső érzés, hogy a 2015-ben, a Hagyományőrző Klub tagjaival karöltve megteremtett ünnep mára nemcsak, hogy hagyományossá vált, de a szülők számára fontossá is, hiszen míg tavaly az iskolások kedveskedtek műsorral, idén az óvodások is csatlakoztak.
A polgármester szerint annak, hogy a faluban korábban emberemlékezet óta nem tartottak Pedagógusnapot, két oka lehetett. Természetesnek tartották, hogy a tanító, nevelő végzi a munkáját, s gyakorolja hívatását, illetve pár személy részére nem rendezték meg, miközben épp ők azok, akik a várgesztesi apróságok fejlődéséről, fejlesztéséről gondoskodnak szívvel, lélekkel, mint ahogy Németh László is megfogalmazta: azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmussal.” – hangzott el az iskolásoktól az óvodásokkal közösen, szívvel, szeretettel kötött műsorcsokor előtt, majd a legkisebbek és kicsit nagyobbak zongora-, hegedű és gitárdallamok mellett versekkel fogalmazták meg, mit is jelent számukra a szeretett tanító, óvónéni, később pedig Rising Károlyné polgármester és Szolga Róbert képviselő nyújtotta át az ünnepeltek számára a köszönet virágait egy-egy személyes, méltató gondolat kíséretében.
Az ünnep néma főhajtással zárult a Molnár János tanító születésnapjának 100. évfordulójára készíttetett emléktáblánál, ahol a polgármester elmesélte a gyerekeknek, hogy ő volt az, aki a nagyszüleiket, dédszüleiket, és az ő szüleiket tanította, s azt kérte tőlük, hogy őrizzék a hagyományt, s majd évek múltán, felnőttként se feledkezzenek meg a még oktató, nevelő, s a már elhunyt pedagógusokról.
Az esemény képeit a Fotótárban tekintheti meg!