Második alkalommal tartottak múltidéző tollfosztást a várgesztesi óvodában szerdán, a régi hagyományt a nagymamák élvezettel elevenítették fel, a kicsik pedig ugyanolyan élvezettel és érdeklődve ismerkedtek meg vele.
Valamikor minden esztendőben megrendezték a programot, aztán – mint Pillmann Katalin óvodavezető elmondta – nem jutottak kacsatollhoz, márpedig anélkül nem lehet tollat fosztani.
„Megmentőként” érkezett tehát Pillmann Józsefné, Erzsike tavaly, aki azóta is minden kacsavágásnál még a kopasztás előtt gondosan összegyűjti a szép tollakat, s felajánlja az óvoda részére. Ezúttal pontosan 13 szárnyas tollát terítették szét az asztalokon, s indulhatott is a tollas bál, mint a régi szép időkben, amikor még a házaknál gyűltek össze téli estéken az asszonyok a fosztáshoz. A gyerekeket csak akkor engedték asztalhoz, amikor napok, hetek múltával a tollfosztás végéhez közeledtek, s a házigazdák vendéglátással, kaláccsal köszönték meg a segítséget. A hagyomány ezen mozzanatát élhették át szerdán a kicsik nagyszüleikkel, s természetesen az a gyerkőc sem maradt segítő „nagyikéz” nélkül, akinek a mamája nem tudott részt venni a rendezvényen.
A múltidézés során az is kiderült, hogy ahol petróleumlámpával világítottak ilyenkor, az bizony jómódú családnak számított, s hogy a férfiak, nem ülhettek az asztalhoz. Ők a tisztaszobában borozással, kártyázással múlatták az időt, s azért kísérték el a tollfosztásra a hölgyeket, hogy éjszaka ne egyedül menjenek haza az asszonyok.