Hagyomány a Vértes-hegység ölén megbúvó kis faluban, hogy minden év első nagy közösségi eseményeként megemlékeznek arról a tragédiáról, amikor 1945. január 6-án összeszedték a 15-55 év között férfiakat, hogy – ahogyan mondták – háromnapos „malenkij robot”-ra, azaz kényszermunkára vigyék őket.
Kiss József diakónus az elhunytakért mondott imáját követően megáldotta az emlékhelyet és az emlékezőket, majd Rising Károlyné idézte fel az egykori eseményeket: 73 évvel ezelőtt a mai tavaszias időjárással ellentétben komoly téli hidegben, a kisbíró által kihirdetve, kötelező munkára rendelték a 15-60 év közötti férfiakat. A háború borzalmai között ez az esemény minden gesztesi családot érintett. Munkára rendelés korábban is történt. Ilyenkor előírták, hogy szerszámmal jelenjenek meg. Az 1945. január 6-ra szóló verdikt azonban súlyosabb volt: 3 napi élelemmel kellett megérkezni ide a falu központjába. Ezért feszült várakozással, gyanakvással érkeztek a családok. A feszültség félelemmé, majd végtelen várakozássá vált, miután a családapák, férfiak nem érkeztek vissza Várgesztesre 3 nap után sem. Az első hiteles híreket márciusban tudták meg a faluban maradt asszonyok, idős vagy beteg férfiak és gyermekek. A hallottakat csak a családok összetartásával és hitükkel tudták túlélni a Gesztesen maradottak.
- A „malenkij robotról” vissza nem tértekre emlékművünkön a „Sírjuk távolban, emlékük szívünkben” megfogalmazással emlékezünk. Ez a felkiáltó jelként ágaskodó emlékmű legyen figyelmeztetés a mai nap emberének, hogy értékeljük életünk minden napját, éljük életünket a lehető legemberibb módon, a nagyvilág rendezze dolgait háborúk nélkül, törekedjünk kompromisszumokra, tiszteljük hősi halottainkat és a történelmet hamisítatlanul adjuk tovább az utókornak – fogalmazott a polgármester.
Pillmann József, a német nemzetiségi önkormányzat elnöke a több mint hét évtizeddel ezelőtti eseményekről szólva felidézte a túlélők visszaemlékezéseit, amelyeket a Valahol a Duna mentén című film is megőrzött az utókornak. Ennek rendezője és megálmodója, Varga Ágota 1998-ban készítette el dokumentumfilmjét a faluból elhurcolt férfiakról, azok családjairól.
Az áldozatok előtti tisztelgést az önkormányzatok és a hagyományőrző klub koszorúzása zárta, majd a jelenlévők helyezték el a kegyelet mécseseit az emlékmű talapzatánál.
A kegyeletteljes eseményt a Német Kultúregyesület dalkörének előadása tette emlékezetesebbé.