Hűség, kitartás, a szakma szeretete – ez jellemzi mindazokat, akik több mint hét évtizede évről évre megemlékeznek a bányászatról szeptember első hétvégéjén. Nem volt ez máshogy Vértessomlón sem, ahol a 73. Bányásznapot tartották vasárnap délután a helyi, a várgesztesi és a móri nyugdíjas bányászok közreműködésével.
A vendégeket a nyugdíjas szakszervezet elnöke, Imeli János köszöntötte, aki elmondta, hogy az eseményre hivatalos volt Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő is, azonban egészségügyi okokból nem tudott megjelenni, de mindenkinek nagyon jó egészséget kíván. Bár elvitathatatlan, hogy a bányabalesetekre, és a bányaszerencsétlenségekre vissza kell emlékezni, mégis van okunk ünnepelni, hiszen nem sok szakma mondhatja el magáról, hogy a 73. évét ünnepelheti. Az elnök beszédében visszaemlékezett a régi időkre, hogy annak idején mit jelentett a bányászélet a fiataloknak. Sokaknak kibúvót jelentett a sorkatonai szolgálat alól, bár több szempontból nehezebb munka volt. Megemlítette a kedvezményes lakhatási lehetőségeket, a beiskolázást, amit a bánya biztosított a dolgozóinak, a vállalati üdülőkben pedig mindenki megengedhette magának a feltöltődést. A bánya jó életet biztosított, de ezt meg is érdemelték, hiszen nagyon keményen meg kellett érte dolgozni, és volt becsülete a munkának.
A visszaemlékezés után Igó István vette át a szót, aki szintén köszöntötte a megjelenteket. Vértessomló polgármestere örömét fejezte ki, hogy nemcsak a községben, de a szomszédos településeken is méltó módon emlékeztek meg a bányászatról. Különösen fontos tisztelettel gondolni a szakmára, hiszen abban az időben nem volt más energiaforrás, a szén volt a megélhetés alapja. Kötelességünk megemlékezni azokra, akik jelen vannak, illetve akik sajnos már nem lehetnek köztünk. A megpróbáltatásokat, érdemeket soha nem szabad elfelejteni – zárta gondolatait a polgármester.
Az ünnepi szavakat követően köszöntötték a két jubilálót: Vörös Sándorné 60 éve, Tóth László vezetőségi tag pedig 65 éve tagja a szakszervezetnek.
A köszöntés után Szepesi Zsuzsanna verseit olvasta fel a tatabányai Kiss Józsefné, Dimitrov Péterné Ildikó és Haraszti Lászlóné, akik személyes élményeiket is megosztották a bányászatról és a szervezetről. Elmondták, hogy hálával gondolnak azokra a személyekre, akik a közösségben szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy a nagy eseményeket közösen lehessen ünnepelni, hiszen a kollektív együttlétnél a szeretetnek hatalmas ereje van.
A megemlékezés hagyományosan a Bányászhimnusszal zárult, majd ezt követően a vendégek zeneszó mellett jó hangulatban nosztalgiáztak, és fogyasztották az ízletes sült kolbászt.
Az esemény képeit a Galériában tekintheti meg.