Búcsúzóul szaporán megfújom a furulyám, elmegyek én árkon-bokron, sövényen. Árkon át és bokron át elhagyom az óvodát, tanulok az iskolában serényen – így búcsúzott május 26-án a Várgesztesi Német Nemzetiségi Óvoda 12 legidősebb gyerkőce az intézménytől, tizenegyen a szomszédos iskolába jelentkeztek.
Az ünnepség kezdetén pünkösdi játékkal csaltak mosolyt a büszke anyukák, apukák, nagyszülők arcára, a búcsúzó, ballagó énekeknél viszont bizony akadt apróság, akinél eltörött a mécses.
Pillmann Katalin intézményvezető sem titkolta, hogy a kollégákkal együtt az egyik szemük sír, a másik pedig nevet. Sír, mert annak ellenére, hogy többükkel még minden nap találkozhatnak, mégsem lesznek az óvodásaik. És nevet, mert tudják, hogy milyen ügyesek, okosak, magabiztosak lesznek az iskolában, ahol sok új barátot szereznek, izgalmas élményekkel gazdagodnak, és rengeteg fontos dolgot tanulnak majd.
Ti voltatok a kiskertem, benne magok, bújva csendben. Minden napon öntözgettem, kis kertemet szeretgettem. Jó szóval és bíztatással, sok mesével és játékkal… Egy ölelés, egy simogatás… óvodásból lesz iskolás! És ha néha erre jártok, kis kertemben szép virágok, mindig vár az óvodátok! – az írószerek mellett a ballagó tarisznyák is rejtették az útravaló verset, és a szeretetmagokat is, melyeket hagyományosan közösen ültettek el az udvaron, hogy pár hét múlva színes kis virágmező emlékeztessen a boldog óvodás évekre és az elköszönés, a köszönet napjára.