Gyere, megkeressük a lámpásod, mi a jeled az oviban? – fogott kézen egy aprócska kislányt egy negyedikes november 11-én a Várgesztesi Faluház előtt, amikor már a felvonuláshoz készülődtek a Márton-napi megemlékezés résztvevői.
A nagylány szép példával igazolta mindazt, ami a műsorban korábban a diákoktól, óvodásoktól dalban, versben elhangzott Szent Márton jószívűségét, a szeretet éltető erejét felidézve: lámpás gyerekek vagyunk szerte a világon, és soha nem vagyunk egyedül. Együtt erősebbek és jobbak vagyunk, lámpás gyerekek vagyunk, soha nem vagyunk egyedül.
A gyerekek ezúttal is már napok óta készültek a programra: megismerkedtek Szent Mártonnal, aki valamikor nagyon-nagyon régen Magyarország területén született, és emlékét azért őrzik a mai napig, mert mindig segített a szegényeknek. A legenda szerint Szent Márton félbevágta köpenyét, s egyik darabját egy koldusnak adta. Ezt követően jelent meg előtte Jézus, aki azt mondta: ahányszor segít egy szegénynek, annyiszor segít neki.
A műsor után a „lichterkinderek”, mint aprócska szentjánosbogarak indultak útnak, hogy kislámpásaikkal továbbvigyék azt a fényt, melegséget, amit a Szent adott az embereknek.
Az eseményt megkoronázó közös lámpás felvonulás után a program a Német Nemzetiségi Önkormányzat Várgesztes támogatásával vendéglátással zárult, a kínálatban ízletes, forró teával, és természetesen libazsíros kenyérrel, hiszen – a mondás szerint – aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.
Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.