150 éve szentelték fel a várgesztesi templomot: püspöki szentmise a búcsún

2022. November 2., Wednesday 06:23

150 éve felépült a szép és nagy templom, amely valószínű nagyobb volt, mint amire nekik szükségük volt, mert ők már előretekintettek, már a jövőre és a gyerekeikre gondoltak, és hittek benne, hogy Isten áldásával ez a nagynak tűnő templom egyszer majd megtelik hívekkel – hangzott el Spányi Antal megyéspüspöktől a Várgesztesi Római Katolikus Templom felszentelésének 150. évfordulója és a Szent Vendel napi búcsú alkalmából tartott ünnepi püspöki szentmisén október 30-án, amikor a helyi, a szomszédos Vértessomló és Környe mellett a távolabbi településekről érkező hívek zsúfolásig megtöltötték a templomot.

Az ünnepi szentmisén – melyen közreműködtek a Vértessomlói és Várgesztesi Zeneiskola fúvósnövendékei, a Német Kultúregyesület Dalköre és a hittanos gyermekek – Visnyei László plébános fejezte ki a közösség nevében köszönetét Spányi Antal részére, hogy a fő pásztorral ünnepelhetnek ezen a szép napon.

Ezen a helyen 1870-ben még kápolna állt, a második gesztesi kápolna, majd a gyarapodó számú gesztesiek jelezték az Egyházközség felé, hogy a szomszédos nagyobb településekhez hasonlóan templomot szeretnének. Ebben az időben Ufferheimer Lipót volt a káplán. A kérést mind az egyház, mind az Uradalom elfogadta, és Gróf Esterházy Móric és felesége, Lobkowitz Polixena anyagi támogatásával, valamint a geszteseik munkájával, közös erőfeszítéssel 2 év alatt felépült a jelenleg is működő templom – idézte fel a másfél évszázaddal ezelőtti múltat Rising Károlyné polgármester, egyben a hívek és a várgesztesiek figyelmébe ajánlotta Weisz János, néhai plébános „Adatok Várgesztes vértesi kisközség plébániájának és templomának történetéből” című könyvét, amely digitalizált formában mindenki számára elérhető a település honlapján.

A feljegyzések szerint 2012-ben volt nálunk utoljára püspöki szentmise. Szeretném Önnek megköszönni, hogy velünk együtt fontosnak tartja, hogy 150 év távlatából is fejet hajtsunk elődeink élete, hite és tevékenysége előtt, mely egyben példaként szolgál számunkra. Várgesztes nevében kívánunk Önnek jó egészséget, kívánjuk, hogy derűjével, emberségével, hitével tovább tudja szolgálatát végezni – fogalmazott a polgármester.

150 évvel ezelőtt lelkes emberek szívében égett a vágy, amit ők lángként őriztek, hogy gesztesen épüljön templom. Amit akartak, áldozatok árán, sok fáradtsággal megvalósították. És most itt vagyunk ebben a templomban 150 esztendő múltán is, fölhangzik az ének, fölhangzik az imádság, Isten dicsérete – hangzott el a mise során a megyéspüspöktől, aki így vont párhuzamot az akkori múlt és jelen között: az ember gyakran megtorpan ebben a furcsa világban: hogyan tovább? Hogyan legyen erőnk, hiszen olyan szegények vagyunk, olyan eszköztelenek vagyunk. És akkor érkezik egy ilyen ünnep, mint Várgesztesen ez a mai nap, és mindent másképpen mutat meg nekünk. Ott vannak előttünk a 150 évvel ezelőtt élő emberek. Belegondolni sem tudunk, hogy milyen nehéz lehetett az ő életük, milyen körülmények között éltek. A mindennapjaikban mennyi áldozatot kellett hozniuk azért, ami nekünk magától értetődő és természetes, és eszünkbe sem jut, hogy ez másként is lehetne. Gondoljunk csak arra, amikor felkapcsoljuk a villanyt, a sötétségből fény lesz. Ezek a régi emberek igyekeztek békében, szeretetben élni, és meghozták a munkájukkal az áldozatot, ami a mindennapi életben szükséges volt, és érezték, hogy valami több kell. Nem elég a mindennapi kenyér, nem elég a küzdelem, amit naponta meghoztak a családért, valami többre van szükség. Mi ez a több? Maga az Isten. Hogyan legyünk az Istenhez közel? A templom által. Sok utánajárással, rábeszéléssel, könyörgéssel és nagyon sok áldozattal ezek a régi emberek megvalósították az álmukat, nem tűrtek semmit, ami közéjük és Jézus közé állhatott volna. Az akaratuk, Istent kereső áldozatuk meghozta a gyümölcsét – fogalmazott Spányi Antal, és Szent Vendel közbenjárásával kérte a jelenlévők, családjaik, szeretteik életére az Isten áldását.

Weisz János könyvében így ír a templom építéséről:

Nagy munka indult meg Uffenheimer káplánsága idején. 1870. augusztus 29-én tették le a mai templom alapkövét. Állítólag nem a földbe, a fundamentumba tették, hanem megőrizték sokáig a mellékoltár alatt a templomban, ahonnan egyszer csak eltűnt. Valószínűleg a háború és az azt követő restauráció idején. 1930-ban még ott állott üresen. A mai templom helyén álló kápolnát augusztus folyamán bontották le. A munkálatok alatt a jegyzőségi helység szolgált istentiszteleti célokra. Ezért Asztl tatai apátplébános külön megáldotta ünnepélyes keretek között ezt a helységet, és ugyanakkor Uffenheimer Lipót helyi káplán mondott szentbeszédet a hívekhez. A mai templomnak teljesen új alapzatot készítettek. Erről a templom építéséről meglehetősen részletesen ír Graf Mihály plébános a templom- és a plébánialeltárban (1930). Eszerint a templom építését a helyi lelkész, Uffenheimer Lipót útján maguk a hívek kérelmezték és szorgalmazták. A gróf is készségesen fogadta a kívánságot. Az összes fuvart a hívek szolgáltatták, a kézimunkát is a legnagyobb részben (valószínűleg teljesen). Majdnem minden második napon fuvaroztak téglát Szákról (20-21 km), összesen 250 000 db-ot. Más építőanyagot szállítottak a 20 km távolságnyi Tatáról. A meszet a helybeli kemencékből nyerték. Graf szerint voltak napszámosok is. Végeredményben nagy terhet jelentett ez a sok munka, bármennyire is lelkesen vállalták, a szegény zsellér népnek, mert a saját munkájukat is el kellett végezniük. Volt állítólag olyan család, amely emiatt el is költözött Sárisápra. Richter bácsi közlése szerint az egyik Helmayer család. Gesztes híveinek ez a munkája pénzértékben felülhaladja a 10 000 forintot. Azaz 20 000 Koronát, vagy 23 200 Pengőt (1930-ban számította így Graf plébános). Az uradalomnak készpénz kiadása volt 9830 Ft, koronában 19 600, pengőben 22 805. Azonkívül adta a téglaanyagot. Gróf Esterházy Móricz még adott utólag 7000 Ft-ot, 14 000 Koronát azaz 16 240 Pengőt. Pontosabban elosztva, így oszlottak meg a tételek: a készpénzt Lobkowitz Polixena hercegnő, gróf Esterházy Móriczné adatta: az összes anyagot férje, gróf Esterházy Móric adta, és az összes fuvart és kézimunkát a hívek szolgáltatták. 1871. október 20-án, a búcsú napján, a toronykeresztet már feltették, amelyet előzőleg Uffenheimer Lipót helyi káplán áldott meg. A megáldásnál jelen volt Billing Antal vértessomlói plébános, Kórody Ferenc kozmai plébános és Benjamin Kapucinus atya Tatáról, valamint Esterházy Móricz gróf a feleségével és a gesztesi nép. 1872. augusztus 15-én húzták meg először ünnepélyesen a templom új harangjait, melyet Moser Mátyás helybeli lakos és felesége Wachter Anna vette 250 Ft-ért. A harangot Szent Mór tiszteletére szentelték. Ekkor jelen voltak szent ruhában Kórody Ferenc kozmai és Winkler Mihály vertessomlói plébános és Luby Emilián építész (talán ő volt a templom építésze). 1872 folyamán helyezték el a főbejárat fölött Esterházy Móric Miklós gróf és felesége, Lobkowitz hercegnő címerét és alatta márványtáblát ezzel a felirattal:

„MAURITIUS COMES ESTERHÁZY LOCO ECCLESIAE OLIM A PARHE COMITE NICLAO HONORI SANCTI NICOLAI HIC ERECTAE HANC NOVEM COOPERANTE UXORE POLIXENA PRINCIPISSA A LOBKOWITZ EXSTRUXIT ET SANCTIS NICOLAO ET WNELINO DICA VIT. ANNO MDCCCLXXII”Vagyis: Esterházy Móricz gróf a hajdan atyjától Miklós gróftól Szent Miklós tiszteletére itt emelt templom helyére ezt az újat emelte feleségének Lobkowitz Polixena hercegnőnek közreműködésével az 1872. esztendőben. Egy mondat azonban lemaradt a feliratból. Ezt akkoriban sajnos szokás volt kihagyni. Ez a következő: cooperantibusque incolis zelosis de Gesztes. Vagyis: valamint Gesztes buzgó lakóinak közreműködésével. A lényeg azonban, hogy Isten ismeri és tudja, hogy kedves gesztesi hívei milyen áldozatot hoztak és ennek a pártatlan ismeretnek jegyében tudja be nekik szívből jött szolgálataikat. 1872. december 5-en megáldotta a templomot Horváth Ferenc tatai apát, esperes-plébános. A megáldásnál jelen volt Billing Antal - most már kecskédi plébanos - és Masshammer Venánc kapucinus atya. A szentbeszédet Uffenheimer Lipót helybeli káplán mondta. Az anyakönyv tanúsága szerint az első keresztelés december 25-én volt a templomban, amikor Hartdégen János és Melcher Erzsébet szent Pálról és Szt. Jánosról nevezett fiát keresztelték.

A templom stílusában a gótika utánzata. Kedvesen uralkodik az egész völgy felett néhány magas fenyő árnyékában.

Kevesebb