A farsangról és a hagyományőrzésről szóltak a februári hetekben a várgesztesi óvodások és alsós kisiskolások mindennapjai. A programsorozat a tollfosztással vette kezdetét, ami mindig is női munka volt, különösen, ha sok lányt kellett kiházasítani a faluban.
Nagymamákkal, dédikkel ültek asztalhoz a kicsik a faluház konferenciatermében, hogy megismerkedjenek az ősi szokás titkaival. Ennek lényege, hogy a toll száráról letépdesik a pihéket, melyeket aztán a dunnák, párnák kitömésére használtak a régmúltban. Az ovisok nagy buzgalommal tépkedték apró kezeikkel a tollakat, s persze a móka sem maradhatott el, hiszen fújásra szerteszét szálltak a könnyű pihék.
Ezt követte a csörögefánk elkészítése és megkóstolása, amiben Schäffer Mártonné és Horváth Józsefné, Micike és Juli néni volt a gyerekek segítségére.
Befejezésként, február utolsó csütörtökjén már koradélelőtt megkezdődött a farsangi mulatozás, ahol maskarás felvonulással nyitották az eseményt, daloltak, táncoltak, majd a koradélutáni pihenőt követően minden folytatódott. Két óra után a szülők is elkezdtek szállingózni a faluházba, hogy közösen szórakozzanak a télűző programon. Az asztalokon sütemények és egyéb csemegék sokasága várta az éhes szájakat, a konferenciateremben tréfás versenyeket szerveztek, végül szülő és csemete együtt vonult az udvarra, hogy együtt égessék el a télboszorkát, a kiszebábot.
A néphagyomány szerint a kiszebáb egy menyecskének öltöztetett szalmabábú, melynek elégetésével elzavarják a rossz időt.